|
1
2007.07.12. 21:09
„A leny eltakart piros arct fehr kezeivel s lassan, csndesen srdoglni kezdett. Az ifj udvariasan flkelt, halkan kzeledett a hintaszkhez s hirtelen, gyngden odahajolt a leny fl s megcskolta. Olyan volt ez a csk, mint a pirosan leperg szeptemberi falevl. Az este enyhe rnyai lopztak a kertbe s a fradt csndbe nem vegylt semmi nesz, csak olykor-olykor egy hull falevl zreje s egy csk csattansa...”
"Egy csk mindig ernyes; egy sz, mely a cskrl beszl, mindig szemrmetlen."
„Szdon megelgedett z szalad cscsrtve,
Majd szles vet forml kedvesen nevetve,
Akkor bellegzed vgtelen mly gynyrdet ,
Szp hajnalt cskolva brdre kszntelek!...”
„Hogy egytt vagyunk, az oly j,
Mert szerelmnk egy nyugalmas menedk
Szvnk dalolgat a napsugarakkal,
Cskjainkon t...”
„gy maradjunk egyknt szllva,
Ftylve most a Vilgra!
Mert a cskod Csillagkincsem
A Mindensgbe rept engem
A sttben fnny vlunk,
S a Vgtelenig meg sem llunk!...”
„-Tem! - mondta.
s felnyjtotta a szjt-
Egy nagy, heves er tkarolta, valaki mintha azt mondta volna:Sven!
Aztn egy izz szj tapadt a szjra, mintha az gbl hullott volna le egeydl neki, sszetapadtak s a vilgbl nem maradt semmi, de semmi a szmukra, csak ez.Swen mintha nagyon messzirl rezte volna, hogy egy des, j er egy kicsikt emeli.
Aki csak arra ment, mindenki kitrt nekik, s aztn visszanzett.
-Irgalmas Isten, de szp!”
„A cskod festi kkre az eget,
szemed szntl zldlnek a fk.
Nlkled res minden kpkeret
s vilgtalan az egsz vilg!”
gy van taln: szp a vilg, s j,
Mi vagyunk satnyk, betegek,
Jgfagyos cskokban fogantunk
S a fagy a lelknk vette meg.
Szent kj a csk, s szent az let
A przs vgtelen sora
S tok a csk, tok az let,
Ha nincs a cskoknak mmora.
Egy csk volt csupn semmi ms
ajkaink rzki tnca,
De hogy lejtett ly tncot ha nem
volt rzelem mely kivltsa?
Jogos a krds a vlasz fontos
de mindkt fl tagad,
Isten tudja mi lesz ebbl ha a
kt ajak jra egymsnak tapad.
„lmomban mindig egszen enym vagy.
S hiszem fnn is nha, hogy megcskoltalak.”
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
