|
6
2007.07.13. 13:07
Aki szeret, az nincs tbb egyedl, mert az, akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az mr nem akar tbb a sajt lete kzpontja lenni. Engedi, hogy letnek ms legyen a kzppontja, s ezt nyeresgnek s boldogsgnak rzi. Feladja nmagt. Olyan lesz, mint egy nyitott kz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van btorsga ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szksge van valamire.
- Isten veled - mondta a rka. - Tessk, itt a titkom. Nagyon egyszer: jl csak a szvvel lt az ember. Ami igazn lnyeges, az a szemnek lthatatlan.
- Ami igazn lnyeges, az a szemnek lthatatlan - ismtelte a kis herceg, hogy jl az emlkezetbe vsse.
- Az az id, amit a rzsdra vesztegettl: az teszi olyan fontoss a rzsdat.
- Az az id, amit a rzsmra vesztegettem... - ismtelte a kis herceg, hogy jl az emlkezetbe vsse.
- Az emberek elfelejtettk ezt az igazsgot - mondta a rka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felels lettl azrt, amit megszeldtettl. Felels vagy a rzsdrt...
- Felels vagyok a rzsmrt - ismtelte a kis herceg, hogy jl az emlkezetbe vsse.
A vgyakozstl az lvezetig tmolygok, s az lvezetben elepedek a vgyakozs utn.
A tvollt cskkenti a kzepes szerelmet - gyaraptja az erset, mint ahogy a szl kioltja a lmpt, de sztja a tzet.
Rd gondolok, ha nap fnyt frszti
a tengerr;
rd gondolok, forrs vizt ha festi
a holdsugr.
Tged ltlak, ha szl porozza tvol
az utakat;
s jjel, ha ing a kis pall a vndor
lba alatt.
Tged hallak, ha tompn zg a hullm
s partra dng;
a ligetben, ha nma csend borul rm,
tged ksznt.
Lelknk egymstl brmily messze vlva
sszetall.
A nap lemegy, csillag gyl nemsokra.
Oh, jssz-e mr?!
"Rd gondolok! - gy indzlak kzl
gondolattal, mint vadszl a ft:
nagy levelek, s a szem semmit se lt
a zldn tl, amely a trzsre l."
Mikor Rd gondolok megremeg a lelkem.
Ilyenkor gy rzem bilincsben a testem.
Mindig itt vagy velem, mgis oly tvol.
n tudom egyedl mennyire hinyzol!
"Messze tvol tõled szomor az let. Hinyzol s ltni szeretnlek!"
Csend van s nyugalom,csak szvem dobbanst hallom! Mit is dobol nkem?
Hinyzol nagyon!
"...lehnyt szemmel srok azon, hogy lsz.
De lthatod, az istenek,
a por, meg az id
mgis oly slyos buckkat emel
kzd-kzm,
hogy olykor elfog a
szeretet triszonya s
kicsinyes aggodalma."
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
